Üdvözlöm weboldalamon!

Medveczki Tamás vagyok. Fotográfus. Az ihletett pillanatok embere, aki hisz abban, hogy egy fotó képes megmozgatni a világot,  felforgatni legbensőbb érzéseinket, és megmutatni a megmutathatatlant.

Kisgyerekként is megérintett annak a tájnak a szépsége, ahol gyermek korom felhőtlen pillanatait töltöttem. A Mátra mesés világa valódi hazám, ahol megtanulhattam a különlegesre és a szemnek gyönyörködtetőre figyelni. Már ekkor nagyon érdekeltek a család régi fotógépei, és ha csak lehetett megörökítettem pillanatokat, melyek érdekesnek, arcokat, melyek sokatmondónak és emlékeket, melyek egész életre szólónak tűntek.

Hét éve kezdtem el a fotózással kicsit komolyabban foglalkozni. Míg fiatalként az érzések vezettek, egyre jobban kezdtem később rádöbbenni, hogy tudatosan is e felé az irány felé kell fordulnom. 18 évesen megvásároltam az első komolyabb gépemet. Mivel gyermekként Szentendrére költöztünk, itt fotóztam szabadidőmben többnyire. Épületeket, templomokat - emberek nélkül. Sokszor órákig tartott a folyamat, de megérte. Az emberek, az alakok sokszor elvonják a figyelmet a lényegről. Nélkülük azonban párbeszédbe léphettem azokkal a csodás építményekkel, melyek a mai napig is különlegessé és méltán híressé teszik a művészetek és a festők városát. Megérteni lényegüket, és üzenetüket, melyek évszázadok óta őriznek mozdulatlanul, de csendes fenségükben, és mindezt megmutatni másoknak felemelő érzés.

Amikor gimnáziumba jártam, minden nap ugyanazon az útvonalon igyekeztem az iskolába, mégis mindig valami egészen újat fedeztem fel a megszokott épületek között sétálva. Most, amikor fotógéppel a kezemben indulok felfedezőútra, szintén az motoszkál bennem, miként tudnám megmutatni a szokott tereket, utcákat, házakat azoknak, akik nap mint nap látják. Megmutatni úgy, hogy ők is rácsodálkozhassanak a sokszínűségre, mely ha egyhangúnak tűnik is a felszínen, mégis többet rejt magában.

Később főként felkérésekre portréfotózni is elkezdtem. 2007 decemberében egy fiatal alkotócsapat tagja lettem, akikkel közösen készítettük el az “Örmény nyomon – Gyergyószentmiklós” című filmet. A forgatókönyvírás során kiderült, elképzeléseink közel állnak egymáshoz, és az általam készített fotók szerves részét képeznék a filmnek, különösen a névinzertálásoknál, amit merően másként képzeltünk el, mint a hagyományos. Forgattunk, fotóztam, elkészült. Az ember elfogódott, vagy éppen túlságosan kritikus a saját művével szemben. De egy biztos: Az, amit a mozgókép nem tud megmutatni, a fotó helyettesíti ebben a filmben, gyönyörű példájaként annak, miként tud egy háttérbe szoruló műfaj harmóniába kerülni vetélytársával.

A filmet több fesztiválra is neveztük, így a IV. VasFilmre is. Lovass Tibor zsűritag, a Zalaegerszegi Televízió igazgatója pozitív kritikát adott a kísérletünkről.  „Lehet, hogy sokakat zavart az ilyen jellegű névinzertálás, de én azt mondom, hogy ilyenekre kellene áttállni a hagyományos dokumentumfilm-inzertálás mellett, mert annyira feldobta az egészet…  tehát megismerte az összes profilját, előröl oldalról jobb-balról, eldönthette mindenki, hogy melyik a legjobb profil a megszólalónak.”

Tanultam ebből a munkából, talán többet is mint gondoltam volna. Megszerettem a portréfotózást, rájöttem, mekkora kihívás képekben megmutatni valakit, és elmesélni általuk, hogy milyen is ő valójában.  Élvezem, hogy milliónyi arca van mindenkinek, melyekből összeáll a személyiség, az ember maga. Nézem, fotózom, keresem a rejtélyeit, és közben megismerem a lelkét.

Magyarországon jelenleg nagyon kevesen tudnak csak a fotózásból megélni. Nem is azt tűztem ki magam elé, hogy betörjek ebbe a szűk táborba. Elsősorban magamat akarom fejleszteni, a saját munkámmal akarok elégedett lenni. Meglátni még a csúnyában is a szépet, megmutatni a körülöttem levőknek és a világnak, hogy nem mindent kell negatív szűrővel nézni. Az én lencsém pozitív. De mindehhez olyan hangulat kell, mely nyitottá tesz bármire, ami az utamba kerül.

Én mindössze egyetlen dolgot szeretnék, de azt csak igazán: hogy megengedhessem magamnak, hogy egyre több nyitott pillanatom lehessen, hogy a megkezdett utamat folytathassam!

                                                                           Medveczki Tamás                                                

     

Szentendre, 2008. május

Néhány kedvenc fotóm

(katt a teljes méretért)